Weöres Sándor
A nõ
A nõ: tetõtõl talpig élet.
A férfi: nagyképû kísértet.
A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.
A nõ: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõen fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.
Tündököl a nap az égen,
gyönyörűen csalogat téged,
a madarak hívogatnak
szép daluk száll messze égen.
a daluk átjárják a szívünket
szebbnél szebb dallamuk!
táncra perdül sok kis madár.
úgy készítik maguknak a fészket,
tudják hogy itt a szép nap
mely a boldogságukhoz vezet.
elviszik az üzenetet,
amit most írok neked:
szívünkben ott a szeretet.
Csodálatos NŐNAPOT kívánok neked!
Szirmay Endre: Szárnyalás
Madár voltál - elrepültél,
utad voltam - elkerültél
sebes szárnyon - messze szálltál
kérleltelek - meg nem vártál.
Most már nem kell - visszajönnöd,
a Hold útját - felsöpörnöd,
nincsen ág már - megpihenned
szállnod kell és - továbbmenned.
Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak NE árts!
"Te vagy a szín középen,
Az életemben, s bennem,
Nélküled szürke lenne minden,
Boldog Nőnapot Szerelmem."
(Fekete Zsolt)
A NŐ
Kosztolányi Dezső – Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
"A nõ: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó...”
(Weöres Sándor)
"Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,
Ádám fejéből vette volna.
Ha rabszolgájává, a lábából.
Ámde oldalából vette, mert élettársává,
egyenlő párjává akarta."
(Szent Ágoston)
"A nõ azt akarja, hogy ok nélkül,
"miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves,
vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."
(Henri Frédéric Amiel)
"Kétféle nő van a világon, olyanok, akiknek szívük van, s egyet szeretnek; s olyanok akiknek nincs, ezek százat szeretnek."
(Eötvös)
"A nők olyanok, mint a
versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de
ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek."
(Jackie Steward)
"E napon a tavasz lehelete töltse el a lelkedet..."
"Ha beköszönt a Nőnap,
virágot minden nő kap,
de kívüled nincs egy sem,
akit köszönt a versem,
mert tollam ahhoz írja,
Ki szerelmemet bírja, --
s mert Te vagy, én virágzó Angyalom,
a „virágot” éppenhogy én kapom --
a ma lévő illusztris névnapon... "
"Nőnap alkalmával neked virágot hozok,
míg versem elmondom, kérlek ne mosolyogj!
Oly természetes hogy vagy nekünk,
nélküled üres lenne az életünk. "
"Mosolyod szeretném látni mindig,
A derűt az arcodon.
Ha búbánat felhők takarják előlem a fényt,
Legyél te éltető Napom!"
"gondolj titkokat
álmodj igazat
mondj képeket
rajzolj dalokat
megszületsz minden pillanatban
és halálod nincs
fény vagy minden árnyékodban
és sötétség nincs"
"És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad."
"Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés!”
"... a nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret és mindig tönkremegy”
" Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem."
"Csoda vagy, mit ma sem értek,
Nem holtig tanulni azonban vétek."
"Életünk boldogsága parányi
töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból,
egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból!"
"Az élet zenéjét a nők adják,
akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy
érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat."
"Ölelések itt maradtak a karomban,
drága kincs,
ha majd egyszer rád találok, Neked adom,
másom sincs"
"....Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot."
„…a nő a férfi számára
minden, mert a végességet
ajándékozza neki.”
"... vajon a természet
törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem... a természet sosem hozott
ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos
zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát
emberségesebbek és okosabbak nálunk."
(Montesquieu)
"A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre csak nő.
Míg rá nem jön,
A kettő egyre megy,
Férfi és nő, ugyanis egy."
"Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom."
"Egy Angyal jött le hozzám,
S a nap is belesárgult szemei láttán,
A Rózsabokrok es szégyenkeztek mikor érezték illatát,
Mosolyától még a virágok is kinyílnak,
Melyek eddig a télben aludtak,
Ez az angyal nem más mint te kedvesem,
S remélem végigkíséred életem!"
"Te vagy a szín középen,
Az életemben, s bennem,
Nélküled szürke lenne minden,
Boldog Nőnapot Szerelmem."
"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!"
"A nő jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni."
"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden
feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé
alakítsák át azokat."
" Oh, a nő jobb, mint a férfiak,
Kis világa a szív birodalma..."
"A nő átmeneti lény az ember és az angyal között."
"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."
„Nincs szebb tartalma életünknek,
Mint megszépíteni azok életét,
Akiket szeretünk.”
Kommentáld!