Hogy lehet az, hogy a sikeres fogyókúra után olyan gyorsan újra felbukkannak az olyan nehezen leadott kilók? A kérdésre a választ a hormonok adják meg – írják friss tanulmányukban ausztrál kutatók.

Neked is ismerős, hogy hetekig tartod magad a fogyókúrához (amely lehetőleg nem a drasztikus éhezésenalapul testmozgás nélkül), s végül annyit mutat a mérleg, amennyit kitűztél magad elé – anélkül, hogy megbabrálnád –, ám rövid idő elteltével testsúlyod megközelítőleg ugyanannyi, mint a kúra előtt?! Ez hihetetlen frusztráló tud lenni; a legtöbb esetben magunkat hibáztatjuk a visszahízásért – mondván: „nincs elég akaraterőm”.

A Melbourne-i Egyetem kutatói – élükön Joseph Proietto-val – más véleményen vannak: legutóbbi tanulmányukban arról számolnak be, hogy a fogyókúra sikertelensége és a visszahízás nem az akaraterő hiányán múlnak, sokkal inkább a hormonok a felelősek a jelenségért.

A kutatásban 50 túlsúlyos vagy elhízott résztvevő közreműködött. Mindegyikük vállalta a mintegy tíz hétig tartó diéta szabályainak betartását. A kutatók a megfigyelés előtt és utána 62 héttel is megmérték a résztvevők vérében kimutatható hormonok koncentrációját. A hormonok jelenléte azért különösen fontos a fogyókúra szempontjából, mert stimuláló vagy blokkoló jelleggel hatnak az érintettek étvágyára.

A résztvevők a két és fél hónapig tartó fogyókúra alatt átlagosan 13,5 kilóval lettek könnyebbek. A kutatók jelentős változásokat tapasztalhattak a diétázók hormonháztartásának elemzésekor: az étvágycsökkentő hatást eredményező hormonok koncentrációja – mint leptin, peptid YY, amilin és inzulin – csökkent, míg az étvágynövelésért felelősek – úgy mint ghrelin – növekedést mutattak. Mindezt nem csupán a diéta alatt tapasztalhatták, hanem utána is.

A több mint egy évvel a diéta befejezése után készített vértesztek egyértelműen azt mutatták, hogy az egyes hormonok szintjei ekkorra sem tértek vissza a kiindulási állapotra. Minderre az a magyarázat, hogy a résztvevők agya még ennyi idő elteltével is éhségről adott jeleket a szervezetnek, s ez nem csak a vérképek utaltak, hanem a résztvevők is gyakori éhségérzésről számoltak be.

A tanulmány szerzői szerint tehát csak akkor beszélhetünk a fogyókúra sikerességéről, ha ezeket a – visszahízás szempontjából potenciális veszélyforrásnak tekinthető – jeleket is sikerül leépíteni. Amíg ennek a lehetőségeire következő kutatásaikban rábukkannak, a fogyni vágyóknak marad a jól működő fogyókúrás módszer: egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás (a mennyiségi szélsőségek nélkül), s megfelelő mennyiségű és rendszeres testmozgás.

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/taplalkozas/4672/fogyas-hormon